Egyre többet lehet olvasni az intelligens vagy okos otthonokról, amelyek olyannyira köztudatban vannak, hogy külön szóval is illetjük őket: okosotthon, így egybeírva. Aki nem nagyon foglalkozott a témával az elmúlt években, az a kifejezés hallatán valószínűleg az amerikai filmekben látható tengerparti luxusházakra gondol, amelyekben az árnyékolók maguktól mozognak, de elképzelhető, hogy páran a tudományos-fantasztikus filmekben látható beszélő lakásokra asszociálnak. És mindenkinek igaza van: a mai okosotthonok már tudnak beszélni, hangvezérléssel is irányíthatók, és a megfelelő redőnyöket maguktól is tudják mozgatni. Persze konkrét definíció nincs, nem csak az az otthon okos, ahol még a WC-ülőke is magától melegíti magát, rendegeteg skálája van ennek a megoldáshalmaznak. Ma már távolról vezérelhetők, programozhatók, automatizálhatók a világítótestek, a kapcsolók, a konnektorok, a termosztátok, a sötétítők, a ventillátorok, a légkondicionálók, a párásítók, a légszűrők, a zárak, a csengők, a hangszórók, és a listát még lehetne bővíteni: a nap végén arról beszélünk, hogy bizonyos berendezéseinket távolról is lehet vezérelni, kényelmesen, jellemzően telefonról, ahonnan különféle automatizmusokat is beállíthatunk a saját kényelmünk vagy akár a rezsiszámla csökkentése érdekében. Ez pedig a különféle ökoszisztémáknak köszönhető, mert ma már nem kell egy gyártótól megvásárolnunk az összes kiegészítőnket, csak elég, ha azok egy nyelvet beszélnek. Az egyik ilyen nyelv a mostani bejegyzésünk tárgya, az Apple HomeKit.

Az Apple HomeKit története viszonylag régre nyúlik vissza, hiszen a vállalat már a 2014-es WWDC konferencián használta ezt a kifejezést. Technológiai értelemben egy szoftveres keretrendszerről van szó, amely lehetővé teszi a különféle okosotthonos kiegészítők Apple eszközökkel történő kommunikációját, illetve az azokról történő irányítást, de mint azt a cég más termékeinél és szolgáltatásainál is megszokhattuk, a lényeg itt is a részletekben van. A HomeKit napjainkban az egyik legnépszerűbb okosotthonos ökoszisztéma, holott léteznek nála több eszközt támogató vagy épp nyitottabb rendszerek is, azonban stabilabban működő, biztonságosabb, felhasználói oldalról könnyebben kezelhető megoldásokat nem igazán lehet találni. A viszonylag zárt rendszer, a külső gyártók felé támasztott magas elvárások ugyanis végeredményben egy olyan ökoszisztéma létrejöttéhez vezettek, amely ugyan nem támogatja a világ összes eszközét, de azok, amelyek a részei, könnyedén konfigurálhatók és problémamentesen működnek.

A rendszer szíve

Egy HomeKit-alapú okosotthonos rendszer kiépítéséhez feltétlenül szükség van egy hubra, amely jelenleg kétféle eszköz lehet: egy Apple TV vagy egy HomePod. Ez előbbiekből legalább harmadik generációs modellre van szükség, a hangszóró esetén pedig az alapmodell és a kisebb méretű HomePod Mini is megfelelő. Pár héttel ezelőttig egy iPad is képes volt ezt a feladatot ellátni, amennyiben iPadOS 15 futott rajta, azonban az operációs rendszer 16-os főverziójának megjelenésével ez a lehetőség megszűnt: bár tény, hogy az iPadek jelentős részét nem azzal a céllal veszik, hogy az fixen otthon legyen, a mégis ilyen módon használt táblagépek esetében ez egy hasznos extra szolgáltatás volt. Más hubokat nem lehet használni, a rendszer szíve tehát mindenképp egy Apple TV vagy egy HomePod kell, hogy legyen: ha ez adott, az eredmény egy biztonságos, stabil és könnyedén személyre szabható okosotthonos ökoszisztéma lesz.

A konfigurálást szinte bármilyen Apple eszközről el lehet végezni, legyen az iPhone, iPad vagy épp Mac számítógép, de a rendszernek egy Apple Watch is a része lehet, amikor már megtörtént a paraméterezés. A lényeg az Otthon nevű alkalmazás, amivel valószínűleg rengetegen találkoztak: ez a minden Apple platformon elérhető szoftver teszi lehetővé, hogy a különféle okosotthonos kiegészítők rendszerben működjenek. Az új eszközök hozzáadása pofonegyszerű, a jobb felső sarokban lévő + gomb megnyomása után vagy a telefonunk/táblagépünk kamerájával kell beolvasni az adott kiegészítőre ráírt QR-kódot, vagy az arra képes kütyüket akár úgy is lehet telepíteni, hogy egyszerűen közel tartjuk hozzájuk mondjuk az iPhone-unkat. Ezt követően egy könnyedén értelmezhető beállítási folyamaton kell végighaladni, ahol kiválasztásra kerül, hogy az adott eszköz melyik otthonban és azon belül melyik szobában található, illetve hogyan hívják: igen, ez egyben azt is jelenti, hogy a HomeKit képes több otthont is kezelni, tehát nem okoz problémát, ha mondjuk az irodai és a lakásunkban lévő eszközöket is szeretnénk kezelni. Az otthonok és a szobák konfigurálását tehát érdemes az eszközök telepítése előtt megcsinálni, ez utóbbit nyilván csak akkor, ha az alapértelmezett elnevezések (hálószoba, nappali stb.) valamiért nem tetszenek, vagy esetleg több szobánk van, mint amennyit az Otthon gyárilag felajánl.

Központban a hangvezérlés

A végtelenül egyszerű telepítés mellett a rendszer egyik legnagyobb előnye a hangvezérlés, amely természetesen a Sirire épül. A Hey Siri parancs kimondása után a különféle kiegészítőket a hangunkkal is tudjuk vezérelni, amihez jelenleg valamilyen idegen nyelv alapvető ismerete ajánlott, hiszen a Siri bár rengeteg nyelvet támogat, a magyar sajnos nincs ezek között. Amit az Otthon alkalmazásban személyre lehet szabni, azt a Siri használatával is lehet állítani, sőt, a lehetőségek ebben az esetben néha még komplexebbek is. Az alkalmazás használatakor ugyanis az átlátható kezelőfelület az egyik legfontosabb faktor, de ez például egy hangulatvilágításra is képes VOCOlinc VH1 Mistflow esetében minimális korlátot is jelent, hiszen a szoftverben a világítás színét csak pár gomb segítségével lehet kiválasztani, amelyek közül egy darab személyre szabható. Ha tehát két olyan szín között szeretnénk váltogatni, amelyek nincsenek az alapértelmezettek között, akkor vagy mindig átszerkesztjük a személyre szabható színt (ami egyébként három érintést jelent, szóval nem különösebben időigényes), vagy szólunk Sirinek, aki olyan színt fog beállítani, amilyet épp kérünk. Bizonyos termékek esetén az Otthon a már többször is említett letisztultsága miatt kevesbb funkciót nyújt, mint ami az adott gyártó saját alkalmazása használata esetén elérhető: a példaként felhozott Mistflow például nem csak világítani tud, hanem különféle fényeffektek is bekapcsolhatók rajta, de nem az Otthon alkalmazáson keresztül, csak a VOCOlinc appját használva. Ez persze a lényegi használatot nem befolyásolja, csupán annyit jelent, hogy az efféle dolgokat egy másik appon keresztül lehet beállítani, aminek köszönhetően az Otthon meg tudta őrizni a letisztult, mindenki által könnyedén értelmezhető felépítését és kezelőfelületét.

Szcenáriók és automatizálás

Az Otthonban úgynevezett szcenáriókat is pár érintéssel létre lehet hozni: ezek olyan előre definiált sémákat jelentenek, amelyek bizonyos események bekövetkeztekor automatikusan életbe lépnek. Ilyen például az ébredés, a lakásból való távozás vagy a hazaérkezés, de természetesen egyedieket is lehet kreálni. Apple eszközök használata esetén az érzékelés automatikus, az ébredés például az ébresztőórához van kötve, a lakásból való távozást vagy a hazaérkezést pedig mondjuk egy iPhone használata esetén a telefon helyzetéből tudja a rendszer. Rendkívül kényelmes dolog lehet, hogy hazaérkezéskor a beállított lámpák előre megadott fényerővel bekapcsolódnak, illetve távozáskor sem kell azon gondolkodni, hogy vajon égve maradt-e a hálószobában a villany. A szcenáriók a könnyedén jelenthető konfigurálást jelentik, ezek beállítása szó szerint másodpercek alatt megoldható, viszont nem lehet mindenbe beleszólni, a rendszer például nem feltétlenül nézi, hogy indokolt-e a lámpák felkapcsolása, vagy kint még világos van: aki mélyebben bele szeretne nyúlni a dolgokba, az egy új automatizálást kell, hogy létrehozzon.

Itt már termérdek lehetőség van, és ezek továbbra is könnyedén értelmezhetők. A rendszer végtelenül intelligens, hiszen a távozás esetén történő lámpaoltást nem hozzánk, hanem a lakást utolsóként elhagyó családtaghoz állítja be, így nem történhet meg, hogy ha elhagyjuk a lakást, akkor a párunkra rákapcsolódik a villany. Időzített eseményeket is be lehet állítani, amit nem feltétlenül kell órához és perchez kötni, hanem kiválasztható például a naplemente is, amit a rendszer automatikusan kezel. Dinamikusan kezelhetők az Otthonban található személyek is: amennyiben én szeretem, ha hazaérkezésemkor bekapcsol a zene, de a családtagjaim ezt nem preferálják, akkor megoldható, hogy a hangszórók csak az én hazaérkezésemkor aktiválódjanak, illetve még az is megadható, hogy az ilyesmi milyen napokon történjen meg. Ha én tehát szeretném zenével ünnepelni a munkahét lezárását, a HomeKit rendszerében beállíthatom, hogy ez péntekenként automatikusan megtörténjen, amikor belépek az ajtón. A konfigurálási lehetőségek a kiegészítők számával nőnek: ha van kamera, akkor a személyfelismerésnek köszönhetően még több a lehetősügnk, ha pedig különféle szenzorok is találhatók a rendszerben, akkor a határ tényleg a csillagos ég. 

Rengeteg kiegészítő

Szerencsére ma már rengeteg eszköz támogatja a HomeKitet, ráadásul a piaci trendeket követve ezek egyre elérhetőbb áron vásárolhatók meg. A dobozokon a Works with Apple HomeKit vagy Works with Apple logókat kell keresni, amelyek egyikének megléte ráadásul nem jelenti azt, hogy az adott kiegészítő kizárólag ebben az ökoszisztémában használható: a HomeKit mellett ugyanúgy támogathatja mondjuk az Amazon Alexát vagy a Google Home-ot is. Ráadásul a HomeKitbe további hubok is bekapcsolhatók, ami nem jelenti azt, hogy ezek ki tudnák váltani az Apple TV-t vagy a HomePodot, de arra jó ez a megoldás, hogy az amúgy nem HomeKit-kompatiblis kiegészítőket is beillesszük az okosotthonunk rendszerébe. Erre jó példák az IKEA TRÅDFRI okosizzók, amelyeket külön-külön ugyan nem lehet berakni a HomeKitbe, az őket vezérlő hubot viszont igen, így ezek a világítótestek végül ugyanúgy megjelennek és konfigurálhatók az Otthon alkalmazásban, mint a már említett Works with matricával ellátott társaik.

Az Apple HomeKit tehát egy kiváló rendszer, a gyorsaságával, az egyszerűségével és a biztonságával nehéz versenyre kelni: a jövőben is fogunk foglalkozni vele itt az iSTYLE blogban, részeltesebben kifejtve, hogy pontosan hogyan is kell más rendszerekkel összekapcsolni, vagy milyen módon kell konfigurálni az iCloud+ előfizetésben található HomeKit Secure Video szolgáltatást.