A jelenleg kapható MacBookok üzemideje egészen elképesztő: 18-22 órás videólejátszási időről beszélünk, ami komolyabb terhelés mellett is lehetővé teszi az egész napos használatot, könnyedebb felhasználás esetén pedig nem is feltétlenül kell őket minden nap a töltőre rakni. Mindez azonban kényelmessé teheti a felhasználókat, hiszen ilyen lehetőségek mellett sokan vannak, akik nem figyelnek oda arra, hogy hogyan és mivel töltik az eszközeiket. Pedig érdemes tudatosnak lenni annak érdekében, hogy szeretett eszközünk a legtovább egészséges maradjon.
A MacBook készülékek lítium-akkumulátorokat használnak, azon belül is lítiumion- és lítium-polimer telepeket. A két technológia nem ugyanaz, de közös bennük, hogy elég magas energiasűrűséggel rendelkeznek, fizikai értelemben könnyedén formálhatók, így kis helyen is elférnek (ebben a lítiumpolimer-telepek egyébként jobbak), ami mondjuk a hihetetlenül vékony MacBook Air készülékek kapcsán nyilván nem hátrány. Ugyanakkor az efféle akkumulátorok érzékenyek a hőmérsékletre, nem ideális nekik, ha folyamatosan a töltőn vannak, ahogy az sem, ha hosszabb ideig lemerülve maradnak. Ez utóbbi megállapításokból látszik, hogy a telepek helyes kezelése a felhasználók részéről is igényel némi tudatosságot, ha ugyanis rosszul töltjük az eszközünket, az hamarabb tönkre fog menni, mint egyébként tenné. Az Apple garantálja, hogy 1000 töltési ciklusig (ami konyhanyelven egy teljes lemerítést és töltést jelent) az akkumulátor legalább a gyári kapacitásának 80 százalékát képes tárolni, ami mondjuk egy M2-es MacBook Air esetén azt jelenti, hogy 18 helyett 14,4 órás üzemidővel rendelkezik. Ez egy olyan érték, amire a Windows operációs rendszert futtató notebookok jelentős része nagyon büszke lenne, de ettől függetlenül érdemes már az első perctől odafigyelni az akkumulátorra, ezzel szavatolva, hogy az eszközünk évek múlva is használható marad.
A következőket próbáljuk meg betartani:
- Soha ne kapcsoljuk be a gépünket, ha az túl van hevülve vagy át van fagyva! Ha télen komoly mínuszokból érkezünk haza vagy az irodába, hagyjunk pár percet a gépnek, hogy átmelegedjen, mielőtt nekiállunk használni. Nyáron pedig figyeljünk arra, hogy ne tegyük az eszközt forró felületre. A MacBookok komfortzónája 10 és 35 Celsius fok között van, használat közben ajánlott ezt figyelembe venni.
- Ne tároljuk teljesen lemerült akkumulátorral a gépünket! Ha elutazunk nyaralni, töltsük fel 80% környékére, és utána tegyük a fiókba.
- Ne csak és kizárólag töltőről használjuk a gépet! Néha az irodában is húzzuk le a töltőről az eszközt, hagyjuk a lehető legjobban, de ne teljesen lemerülni, majd helyezzük vissza a töltőre.
- Ha sokat használjuk akkumulátorról az eszközt, töltsük tudatosan! Ez azt jelenti, hogy ne hagyjuk teljesen lemerülni, és ne 100, hanem csak 90%-ig töltsük vissza.
És az egyik legfontosabb: megfelelő töltővel töltsük a gépünket. A gyári töltőfejekkel egészen biztosan nem lőhetünk mellé, ráadásul itt is egyre nagyobb a mozgástér, az M2-es MacBook Air gépek például már támogatják a gyorstöltést, tehát az alapmodellhez kapott 30 wattos fejet le lehet cserélni egy két porttal rendelkező 35 wattos modellre, vagy egy 67 wattos változatra is, ez utóbbival 30 perc alatt 50%-nyi töltést tud felvenni a gép.
Az otthoni töltés tehát könnyedén megoldható a MacBookok mellé gyárilag csomagolt töltőfejekkel, arra érdemes leginkább odafigyelni, hogy tényleg ezeket használjuk, függetlenül attól, hogy USB-C-k keresztül más adapterekről is könnyedén megoldható a töltés. A nagyobb kérdés a munkahelyi és az utazás során történő használat, ezekben az esetekben ugyanis felmerülhet az igény, hogy egy adapterről több eszközünket is fel tudjuk tölteni. A legfontosabb szempont itt a minőség, a nevenincs megoldásokat el kell kerülni, de az ismert kiegészítőgyártók minden szabványnak megfelelő megoldásait nyugodtan lehet használni.
A teljesítményt érdemes az eszközünk igényeinek megfelelően belőni, az M1-es MacBook Air mellé például felesleges 140 wattos teljesítményű töltőt vásárolni, mert ezt már nem tudja felvenni az eszköz. A MacBook Air M2, illetve a 14 és a 16 hüvelykes MacBook Pro modellek esetén 140 watt a maximális gyorstöltési teljesítmény. A MacBook Air M1 esetén nem érdemes 35 watt fölé menni, ez az eszköz ugyanis nem támogatja a gyorstöltést, ahogy a 13 hüvelykes MacBook Pro készülékek sem, ennél a gyári töltőjével megegyező, 65 wattos teljesítmény az ideális. A nagyobb teljesítmény leadására képes töltő használata egyébként nem fogja károsítani az eszközt, hiszen a MacBookok csak azt a teljesítményt veszik fel, amit kezelni is tudnak, tehát a pénztárcánkon kívül senkinek nem fog fájni, ha mondjuk 140 wattos adaptert használunk egy M1-es Airhez. Ugyanakkor akik gépváltás előtt vannak, gondolkodhatnak előre és vásárolhatnak egy komolyabb töltőt.
A nem gyári adaptereknél többféle, nem mindenki által ismert kifejezéssel is lehet találkozni. A GaN betűhármasra érdemes odafigyelni: ez a gallium-nitrid rövidítése, amely anyagon kisebb ellenállás mellett nagyobb energiamennyiség képes áthaladni, ami végeredményben azt jelenti, hogy a GaN-töltő hatékonysága kiemelkedően jó, így maguk a töltőadapterek kis méretűek. A PD, azaz Power Delivery kifejezés az USB-C töltők kapcsán jelent meg, minden PD-töltő USB-C-s, de nem minden USB-C-s töltő PD. A szabvány alapja a kétirányú kommunikáció, a töltött eszköz és a töltő folyamatosan kommunikál arról, hogy mi az az ideális teljesítmény, amit érdemes használni. Egy jó minőségű PD-töltő kiváló választás lehet egy MacBook mellé is.
