A korábbi x86/x64 architektúrát használó Intel processzorok az Apple saját tervezésű megoldásaira, az M-szériás rendszerchipekre történő cseréjének szinte csak pozitívumai vannak: a saját tervezésű megoldások gyorsabbak, kevesebbet fogyasztanak és kevésbé melegszenek. Azonban egy hátrányt is lehet találni: az eltérő (ARM) architektúra miatt az ilyen processzorokkal szerelt gépeken nem lehet natívan futtatni Windows operációs rendszert a macOS mellett. Pedig ez korábban lehetséges volt a Boot Camp nevű gyári alkalmazás segítségével, amely egyébként továbbra is része a macOS Venturának, azonban az M-szériá chipeket használó Maceken nem érhető el. Szerencsére azonban van megoldás, amit technikai értelemben úgy hívunk, hogy virtualizáció, konkrétum szintjén pedig úgy, hogy Parallels Desktop.
A Windows operációs rendszer tradicionálisan mindig is x86/x64 processzorokon futott, de a Windows 11-ből létezik egy Windows for Arm nevű változat is, amely amúgy nem egy friss fejlesztés, hiszen már a Windows 10-ből is volt ilyen. Itt tehát nem egy klasszikus virtualizációs vagy esetleg felhőalapú megoldásról beszélünk: maga a Windows ismeri az ARM architektúrát, azonban a benne futtatott alkalmazások nem feltétlenül, tehát ezeket a kódokat fordítja le a rendszer. A Windows for Arm kiadást a redmondi vállalat különálló termékként nem értékesíti, tehát nem tudjuk csak úgy megvásárolni és feltelepíteni. Az M-szériás Apple szilikonokra épülő számítógépeken két legális módja van a Windows for Arm használatának: az egyik egy Cloud PC-n történő futtatás a Microsoft Windows 365 online szolgáltatásán keresztül, a másik pedig a Parallels Desktop nevű szoftver, amelynek több verziója is van, ezekről később esik majd szó. Fontos megjegyezni, hogy jelenleg kizárólag a Parallels rendelkezik Microsoft certifikációval, tehát vállalati környezetben gyakorlatilag ez az egyetlen megoldás az új Maceken a Windows futtatásának.
Könnyű telepíthetőség
A telepítés magától értetődő és döbbenetesen gyors, leginkább az internet sebességétől függ. Egy sima M1 rendszerchippelt szerelt, 8 GB-os MacBook Airre mi 6 perc alatt tudtuk telepíteni a Windowst, ebben benne volt a letöltési idő is, tehát ennyi idő kellett ahhoz, hogy minden felálljon és konkrétan elkezdhessük használni a rendszert. Fontos tudni, hogy a Parallels árában a Windows-licenc nincs benne, ami egyben azt is jelenti, hogy a felhasználók eldönthetik, hogy Home vagy Pro verzióra vágynak. Maga a rendszer egyébként az aktiválás előtt is teljeskörűen működik, de időről időre figyelmeztet az aktiválásra, az asztal nem lesz teljes mértékben személyre szabható, illetve egy vízjel is megjelenik. Az Arm változat nem jelenti azt, hogy külön kódot kellene vásárolni, a standard Home és Professional kódok ugyanúgy aktiválják a rendszert, mintha egy sima változatról beszélnénk: egy Home kód persze a feltelepített Professional rendszernél nem lesz használható.
Függetlenül attól, hogy maga a Windows for Arm ugyebár támogatja az ARM architektúrát, egy virtuális gépen fut, hiszen az egész folyamat a macOS-en belül történik. Ez azt jelenti, hogy a Windows kvázi egy programként lehet elindítani, miközben a háttérben ott van a macOS is, a váltás gyakorlatilag egy gesztusmozdulat kérdése. A virtuális gép bekonfigurálása első indítás előtt automatikusan megtörténik, de utólag a felhasználó is módosíthatja a paramétereket. A fiók neve is automatikusan kerül megadásra, ugyanaz lesz, mint a macOS esetén.
Standard, Pro, Business
A Parallelsből három változat létezik, a Standard, a Pro és a Business. Mindhárom tökéletesen optimalizálva van a macOS Ventura rendszerre és gyakorlatilag tökéletes az integráció, a Windows 11 telepítése a fent leírt, rendkívül egyszerű módon elérhető. A Pro és a Business a nevüknek megfelelően elsősorban az üzleti felhasználók számára kellene, hogy ideális legyen, mert az átlagfelhasználóknak nincs szükségük a távoli debuggolást lehetővé tevő Visual Studio plug-inre (Pro változat), vagy arra, hogy az alkalmazottak előre konfigurált Windows rendszereket tölthessenek le a Macjükre (Business változat). Van viszont egy komoly korlátozás, ami miatt lesznek végfelhasználók, akik valószínűleg mégis a Pro változatot fogják választani: a Standard kiadás ugyanis legfeljebb 8 GB rendszermemóriát és 4 processzormagot tud a virtuális gép rendelkezésére bocsátani, míg a másik két változatnál ez akár 128 GB és 32 mag is lehet. Ez utóbbi egy elméleti szám, M-szériás chipeknél a valóság legfeljebb 18 mag lehet, de nyilván az is sokkal több, mint a 4.
Ennek átlagfelhasználói szinten gyakorlatilag csak a játékoknál lehet jelentősége. Az alapváltozatnál is elérhető 4 processzormag és 8 GB memória a tapasztalataink szerint bőségesen elég az átlagfelhasználói igények makulátlan kielégítésére, a Windows rendkívül gyorsan, akadásmentesen működik: ami azt illeti, rengeteg lassabb PC-t láttunk már annál, mint amit a Parallels egy macOS alatt futtatott virtuális gépben nyújt 4 processzormaggal és 3 GB memóriával. A régebbi játékok futtatására is elég lehet ez a konfiguráció, de a közepesen régi és friss címekhez kevés lesz. Tehát aki játszani is szeretne, annak valószínűleg nem lesz elég a Standard változat, ahogy egyébként a sima M1-es MacBook Air sem. A játékok kapcsán fontos tudni, hogy a Windows 11 on Arm nem támogatja a DirectX 12-t és az OpenGL 3.3-at vagy annak újabb változatát, tehát azon szoftverekből lehet válogatni, amik a DirectX 11-et támogatják. Sebességben csodára nem kell számítani, de egy Pro vagy Max rendszerchip esetén (legyen szó akár M1-ről, akár M2-ről) a pár éves játékok 30 fps fölötti sebességgel el fognak futni. Az online lövöldözős játékok kedvelői számára viszont rossz hír, hogy a virtuális gépes jellegből adódóan az anti-cheat szoftverek nem fognak elindulni, ergo a kompetitív játékokkal sem lehet online játszani, hiába futna el el nagyszerűen egy CS:GO, egy Valorant, egy LOL vagy épp egy DOTA2 a Macen. Hogy mely játék milyen jól fut, arról egy külön Wikipedia oldalon lehet olvasni, amelyet a felhasználók szerkesztenek, tehát valós tapasztalatokra épül.
Helytakarékosság, kényelmi funkciók
A feltelepített Windows 11 esetén a Parallels körülbelül 16 GB helyet foglal majd el az SSD-ről, ami nagyon-nagyon kedvező. A fájlok kapcsán nem lesz szükség duplikációra, a Windows ugyanis hozzáfér a macOS-ben készített fájlokhoz, nem csak az asztal, hanem minden más mappa is elérhető lesz. A különféle Apple-funkciók integrálásával amúgy nagyon jó munkát végzett a Parallels csapata, például az Apple Pencil ugyanúgy támogatott, mint a Sidecar funkció. A kijelzők kapcsán érdemes megjegyezni, hogy akár 120 Hz-es képfrissítést is lehet használni a megfelelő hardverekkel, tehát egy Apple Studio Display vagy az Apple Pro XDR is ki lesz használva.
Mivel a Windows egy virtuális gépben fut, a használat közben bármikor vissza tudunk ugrani a macOS-be a Windows leállítása nélkül is. A vágólap is lehet közös, sőt, a Coherence módnak köszönhetően a Windows alkalmazások Mac ablakokban is futtathatók. A felhasználó ilyenkor szinte különbséget sem tud tenni az alkalmazások között abban a tekintetben, hogy melyik maces és melyik windowsos, elképesztően kényelmes ez a megoldás. Valószínűleg sokan fogják használni a Travel Mode nevű funkciót is, amely egy kicsit visszafogja az erőforrásokat, kisebb fogyasztást elérve: ennek akkumulátoros használat esetén lehet jelentősége.
A Parallels Desktop 18 különleges helyzetben van, hiszen a Microsoft felhőalapú megoldását leszámítva jelenleg ez az egyetlen legális módja annak, hogy valaki Windows operációs rendszert tudjon futtatni az M-szériás chipsetre épülő Macjén. Tehát valószínűleg akkor is bőven lennének vásárlói, ha nem lenne jól optimalizálva és nem kecsegtetne kényelmi funkciókkal, de az a helyzet, hogy a fejlesztők nagyon odatették magukat. A Parallels segítségével a Windows a macOS-be gyönyörűen beépülve, gyorsan, megbízhatóan működik, és tényleg magától értedődő a használata. A Home (és Student) változatokat egyszeri díjért lehet megvásárolni, amely egy kicsit alacsonyabb, mint a Pro és Business változatok éves díja: ezeket elsősorban azoknak ajánljuk, akik a munkájuk során ki tudják használni a plusz funkciókat, illetve persze azoknak, akik játszani szeretnének, arra ugyanis a Home változat kevés. Minden másra viszont bőségesen elég, ami egy örömteli dolog. Említést érdemel még, hogy a Desktophoz jár a Parallels Toolbox nevű igen hasznos gyűjtemény is, ami több mint 40 hasznos segédszoftvert tartalmaz. A használatával többek között a számítógépen is be lehet kapcsolni a repülőgépes üzemmódot, macOS alatt a menüsorban megjeleníthetővé válik a processzor hőmérséklete, bekerül a programok közé egy ébresztőóra, és a listát még hosszasan lehetne folytatni.
