MacBook Pro. Pro, mint professzionális. De mit takar a professzionális felhasználás? Nyilvánvalóan elég sok mindent, a legtöbb teljesítményteszt – akár itthon, akár külföldön – mégis kimerül a videóvágásban. Érthető, hiszen ez a leglátványosabb mód a gép valós erejének demostrálására, na meg persze a MacBookokat tesztelő videóbloggerek is ehhez értenek elsősorban.
De mi van a többi területtel? Azokban hogy teljesít az új MacBook Pro? Megmondjuk! Fogtuk egyrészt a 2018-as alap MacBook Pro 13 és 15 inches kiadását. Szereztünk mellé a 2016-os MacBook Próból is egy 13 és egy 15 inches alapmodellt. A teszthez pedig felkértük társul Viktort, akivel más projekteken szoktunk együttdolgozni. Viktorról azt kell tudni, hogy formatervezőnek tanul, és mindent tud a 3D tervező programokról és rendermotorokról, így azt is, hogyan lehet velük megkínozni a gépeket.
Segítségével összeraktunk egy igazi öttusa pályát a MacBookoknak. A versenyszámok közt szerepel a 3D állóképekkel és animációkkal való birkózás, grafikai teljesítmény nyüstölés, egy kis fotóexportálás és végül muzsikálás Logic Pro X-zel. Nézzük sorban, hogyan teljesítettek a gépek az erőpróbán!
3D állóképek
Amikor az első videós méréseket készítettük, azonnal tudtuk, hogy valami sokkal komplexebb feladat elé kellene állítanunk az Apple új erőgépeit. A vágószoftverekkel ellentétben, a 3D-s renderelő programokban nagyon pontos finomhangolásokra van szükség ahhoz, hogy egységnyi idő alatt a lehető legjobb végeredményt kapjuk. Viktor a Keyshot Pro 7-et használja, ami kizárólag a processzort veszi igénybe a számítások elvégzéséhez. Ez a renderer azért is volt ideális választás, mert míg az editáló szoftverekben sokszor ismeretlen a számolási metódus, addig itt beállítható a processzor magok maximális kihasználása.
Az asszisztensünk szerint a Keyshot egy viszonylag logikus és könnyen használható eszköz. A kép felbontása, a kimeneti fájlformátum és a sample-k, azaz a mintavételezés mértéke is nagyban befolyásolja a végeredményt, ezért főleg ezekre érdemes ilyenkor koncentrálni. A teszt kedvéért relatív alacsonyra állítottuk utóbbi értékét, de az összehasonlításhoz ez is bőven megteszi. Elsőként egy karórára esett a választásunk, ami egy a Keyshot oldaláról letölthető minta projekt, ezért bárki maga is letöltheti és lefuttathatja ugyanezeket a teszteket.
Ami egyből szembetűnt, hogy az új 15″-es és a 13″-es alapmodellek között nincs óriási különbség. Azért simán érezhető a nagyobbik fölénye, de a másik is simán elbírt a feladattal. Ezután érkezett a hidegzuhany, ugyanis a 2016-os 15″-es alapmodell simán kikapott az új generáció kisebbik változatától, a régi 13″-es pedig közel dupla annyi időt töltött az rendereléssel. A régi és az új 15″-esek közötti is igen fölényes, 62%-os volt az eltérés utóbbi javára.
3D animációk
Az előbbi eredményeken fellelkesülve kipróbáltuk ugyanezt a rendermotort animációkkal is. Ismét egy mindenki számára elérhető teszt fájlt töltöttünk le és ezekkel végeztük el az összevetést. Viktor úgy gondolta, hogy itt az ideje rendesen megdolgoztatni a gépeket, ezért egy kissé összetett szekvenciát válaszott. A jelenetben egy komplex mozgást végző notebook látható, melyhez némi motion blur és színváltás is társul. Ez a hármas az átlagosnál több kapacitást, ezáltal pedig több időt is igényel.
Miközben a gépek dolgoztak, folyamatosan figyelemmel kísértük a CPU-k órajelének ingadozását, illetve a hőmérsékletüket. Bár az már ezen a ponton is látszott, hogy az új MacBook Pro frissítés után sokkal kiegyensúlyozottabban hozta a tőle elvárt értékeket, mitöbb, folyamatosan a 2,2 Ghz-es alapórajel felett volt, addig a régi körülbelül 5-10 perc után nem tudta tartani az iramot és hol itt, hol ott ingadozások voltak megfigyelhetőek. Valószínűleg ez is közrejátszott a 2018-as modellek fölényes győzelmében, az eredmények a következőképpen alakultak:
Ahogy az a grafikonon is látszik arányosan közel ugyanazt az eredményt kaptuk, mint az állóképes összehasonlításban. Mind a négy gépnek egy 331 képkockából álló, Full HD animációval toltuk ki a szemét, framenkénti 4 mintavételezéssel. Az új modellek között 50%-os, a 15″-esek között 78%-os, a régi 15″-es és az új 13″-es között pedig 19%-os eltérést kaptunk utóbbi javára. Ebben az összehasonlításban ez a modell ismét kétszer olyan gyors volt, mint 2016-os elődje.
Grafikus teljesítmény
Miután ezzel végeztek a gépek, pihenés képen egy kis Diablo III-mal jutalmaztuk magunkat. Teljesen adhoc módon jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megnéznénk, mire számíthat egy játékos az Apple új notebookjaitól. Az is felmerült bennünk, hogyha valaki egy ilyen értékú számítógépet vásárol, annak lehetnek igényei gaming felhasználásra is. Bár tudjuk, hogy a Macek egyáltalán nem erre lettek kitalálva, sosem kapják meg a piacon elérhető legerősebb videokártyákat, de milyen jó lenne ha mégsem kellene külön PC-t vagy konzolt vásárolni egy esetleges könnyed játékra.
Ezért a Diablo III-ra esett a választásunk. Egyrészt azért, mert rendkívül népszerű cím, másrészt pedig ennél a játéknál kiemelten fontos a megfelelő fps szám az ellenség hentelése közben. Azt is fontos megjegyezni, hogy ez a játék még nem haszálja az Apple Metal 2-es API-ját, ehelyett OpenGL-t használ, így optimalizáltságban messze nem a legjobb. A 13″-es tesztalanyoktól nem számítottunk semmi bíztatóra, hiszen ezekben évről-évre szinte ugyanaz az Intel Iris integrált egység található meg. A 2018-as kiadás ugyan duplázott eDRAM-mal érkezik, így már 128 MB áll a rendelkezésünkre, ez játék közben egyáltalán nem mutatkozik meg.
2880 x 1800-as felbontáson, medium beállítások mellett, a maguk 21 fps átlag teljesítménye igen szerénynek bizonyult. Viszont amint visszavettünk a felbontásból, sikerült megütni az 50-es átlag fps-t, ami nem rossz egy ilyen pöttöm géptől. Habár sokkal jobban érdekeltek minket a 15″-es változatok, hiszen itt papíron is történt feljegyzendő változtatás a hardverek között. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon az új gép 2GB-ról 4GB-ra hízott VRAM-ja, hoz-e bármilyen változást. Reményeink hiába valóak voltak, hasonló értékeket mértünk mindkét oldalon.
Ismét medium beállításokon átlag 30 fps-sel futottak a játékok, a legjobb átlagértékben 10 fps-sel tudott többet az új gép a réginél, és az is elmondható, hogy max fps-ben is jobb volt az új a régi gépnél. A különbség azonban elhanyagolható, mindössze néhány százaléknyi a valóban tapasztalható eltérés, szembetűnő különbség nem mutatkozott a játék során. Amíg felváltva futtattuk a Diablót, addig lefutattunk néhány Unigine Heaven tesztet is, eszerint 54%-os eltérést kellene tapasztalnunk a régi és az új 15″-es gépek között, míg a kisebb modellek esetén közel 20%-ot.
Ez játék közben egyszer sem mutatkozott. Ez persze optimalizáltság kérdése is lehet, elképzelhető, hogy más játékkal más eredményeket kaptunk volna, mint például a World of Warcrafttal, ami már használja a Metal 2-t, de szerintünk nem érdemes komolyabb javulásokra számítani ezekkel a gépekkel. Ha az Apple megtartja az AMD grafikus gyorsítóit, illetve az Intel integrált megoldásait, akkor kézzel fogható javulásra körülbelül 2 év múlva számíthatunk.
Lightroom exportálás
Mivel a fotósok körében nagy népszerűségnek örvendenek az Apple számítógépei, ezért az általuk leggyakrabban használt eszközt, a Lightroomot vettük gorcsó alá, jónéhány tömörítetlen kép társaságában. Bár a szoftveres fix nem varázsolta vissza kártyaolvasót a gép oldalába, azért reménykedtünk benne, hogy a fotós kollégáknak is hasonló szemléletes különbségekről tudunk beszámolni, mint korábban. Fogtunk tehát egy albumnyi (500 darab) korábbi promóciós fotózásból megmaradt nagy felbontású képet, bedobtuk a Lightroomba és mindegyikre ugyanazokat az effekteket alkalmaztuk.
A leggyakrabban használt korrekciókat alkalmaztuk: színhőmérsékletet, színtónust, élesítést, kromatikus aberrációt és vignettálást állítottunk. Az export beállításoknál 16 bites tiff formátumot adtunk meg DP3-as színkezeléssel, long edge 1000 72ppi értékekkel. Ebben az esetben is fölényesen nyert az új 15″-es modell, a tavaly előttivel szemben 49%-os volt az eltérés. Ezúttal is az új 13″-es végzett a második helyen, saját súlycsoportjával szemben 40%-kal, ugyan régebbi de nagyobb vetélytársával szemben 27%-kal volt fürgébb. Ebben az összehasonlításban már valamelyest kisebb arányú volt az új gépek fölénye, de még mindig jelentős maradt.
Logic Pro X overload
Végezetül pedig elővettük a Logic Prót, avagy a zenei producerek körében egyik leginkább elterjedt zeneszerző szoftvert. A Logic Pro X, csakúgy, mint a Final Cut, az Apple házon belül fejlesztett szoftvere, ami olyan további neves szerkesztők vetélytársa tudott maradni a mai napig, mint az Ableton vagy a Pro Tools. Bevalljuk őszintén, egyikünk sem ért különösebben a zenéhez, és sohasem használtunk mélységeiben semmilyen hasonló programot.
Ebben az összehasonlításban arra voltunk kíváncsiak, hogy hányszor tudjuk ugyanazt a hangsávot kijátszani szimultán, mielőtt a rendszer jelezné a processzor túltöltöttségét. Nos, nem gondoltuk, hogy ekkora eltéréseket fogunk tapasztalni, de a 2018-as MacBook Prók itt is megmutatták főlényességüket. A teszthez az Evan Logic Multicore Benchmarkot használtuk, ami ismét bárki számára elérhető.
Egészen elképesztő, de a 15″-es új modell 165 sávnál jelzett system overloadot, ami majdnem egyenlő egy 12 magos Mac Pro kapacitásával. A saját összehasonlításunkban viszont a 2016-os 15″-es csak 80 sávot evett meg, ami azt jelenti, hogy az új dupláját veri 2016-os társára. Ha ez még nem lenne elég, a 13″-es új gép ismét a második helyen végzett, 48%-kal több sávot kezelt ugyanebben az összehasonlításban. És most tessék jól figyelni, mert a végére megszületett átfogó tesztünk legnagyobb különbsége: a két 13″-es modell között 170%-os javulást tapasztaltunk.
Verdikt
Tudtuk, hogy az új masinák gyorsak lettek, de amíg csak videókat exportáltunk, nem tudtuk pontosan mennyi is lehet a fölényük. Ezekben az összehasonlításokban jól megmutatkozott a két nagyobbik modell között tapasztalható átlagban 50%-os teljesítmény különbség. De azt gondolom, hogy a mérések abszolút győztese mégis a 2018-as 13″-es MacBook Pro volt, ami szabályosan ellopta a showt nagyobbik társa elől azzal, hogy gyakorlatilag minden összehasonlításban köröket vert kisebbik és nagyobbik elődeire is.
Ezt a gépet egyébként jutalmul odaadtuk egy 3 napos tesztelésre Viktornak is, aki teljesen ledöbbent a 13″-es erejétől, otthon azért a saját gépeivel is összevetette. Bár ezekről részletes teszt nem készült, annyit elárult nekünk, hogy a 2012-es csere előtt álló “penge” iMac-jénél is simán kétszer gyorsabb volt ez a gép a processzor teljesítményét tekintve.
