A korábbi x86/x64 architektúrát használó Intel processzorok Apple saját tervezésű megoldásaira, az M-szériás rendszerchipekre történő cseréjének szinte csak pozitívumai vannak: a saját tervezésű megoldások gyorsabbak, kevesebbet fogyasztanak és kevésbé melegszenek. Ez az előny az első M1-es generációtól kezdve egészen a mai, M5-chipcsaládot használó modellekig megmaradt. Azonban egy hátrányt is lehet találni: az eltérő, ARM-alapú architektúra miatt az ilyen processzorokkal szerelt gépeken nem lehet natívan futtatni Windows operációs rendszert a macOS mellett. Pedig ez korábban lehetséges volt a Boot Camp nevű gyári alkalmazás segítségével, amely egyébként továbbra is része a macOS-nek, azonban az M-szériás chipeket használó Maceken nem érhető el. Szerencsére azonban van megoldás, amit technikai értelemben úgy hívunk, hogy virtualizáció, konkrétum szintjén pedig úgy, hogy Parallels Desktop.
A Windows operációs rendszer tradicionálisan mindig is x86/x64 processzorokon futott, de a Windows 11-ből létezik egy Windows 11 on ARM nevű változat is, amely amúgy nem friss fejlesztés, hiszen már a Windows 10-ből is volt hasonló kiadás. Itt tehát nem egy klasszikus virtualizációs vagy esetleg felhőalapú megoldásról beszélünk: maga a Windows ismeri az ARM architektúrát, azonban a benne futtatott alkalmazások nem feltétlenül, tehát ezeket a kódokat fordítja le a rendszer. A Windows on Arm kiadást a redmondi vállalat különálló termékként továbbra sem értékesíti úgy, mint a hagyományos PC-s Windows-változatokat, tehát nem úgy vásároljuk meg és telepítjük, mint egy klasszikus x86-os rendszert. Az M-szériás Apple szilikonokra épülő számítógépeken két legális módja van a Windows használatának: az egyik egy Cloud PC-n történő futtatás a Microsoft Windows 365 online szolgáltatásán keresztül, a másik pedig a Parallels Desktop nevű szoftver, amelynek ma már több verziója is van, ezekről később esik majd szó. Fontos megjegyezni, hogy a Parallels saját kommunikációja szerint ez az egyetlen, Microsoft által jóváhagyott megoldás a Windows 11 futtatására Apple M-szériás Mac gépeken, tehát vállalati környezetben is ez számít a legismertebb és legkézenfekvőbb opciónak.
Könnyű telepíthetőség
A telepítés magától értetődő és döbbenetesen gyors, leginkább az internet sebességétől függ. Egy korábbi M1-es, 8 GB-os MacBook Airre mi annak idején 6 perc alatt tudtuk telepíteni a Windowst, ebben benne volt a letöltési idő is, tehát ennyi idő kellett ahhoz, hogy minden felálljon és konkrétan elkezdhessük használni a rendszert. Azóta természetesen a hardver is sokat fejlődött, így egy újabb, M3-, M4- vagy M5-chipes Macen ugyanez az élmény még gördülékenyebb lehet. Fontos tudni, hogy a Parallels árában a Windows-licenc nincs benne, ami egyben azt is jelenti, hogy a felhasználók eldönthetik, hogy Home vagy Pro verzióra vágynak. Maga a rendszer egyébként az aktiválás előtt is teljeskörűen működik, de időről időre figyelmeztet az aktiválásra, az asztal nem lesz teljes mértékben személyre szabható, illetve egy vízjel is megjelenik. Az Arm változat nem jelenti azt, hogy külön kódot kellene vásárolni, a standard Home és Professional kódok ugyanúgy aktiválják a rendszert, mintha egy sima változatról beszélnénk: egy Home kód persze a feltelepített Professional rendszernél nem lesz használható.
Függetlenül attól, hogy maga a Windows 11 on ARM támogatja az ARM architektúrát, egy virtuális gépen fut, hiszen az egész folyamat a macOS-en belül történik. Ez azt jelenti, hogy a Windowst kvázi egy programként lehet elindítani, miközben a háttérben ott van a macOS is, a váltás gyakorlatilag egy gesztusmozdulat kérdése. A virtuális gép bekonfigurálása első indítás előtt automatikusan megtörténik, de utólag a felhasználó is módosíthatja a paramétereket. A fiók neve is automatikusan kerül megadásra, ugyanaz lesz, mint a macOS esetén.
Standard, Pro, Business, Enterprise
A Parallelsből ma már négy változat létezik: Standard, Pro, Business és Enterprise. Mindegyik kiválóan együttműködik az aktuális macOS-verziókkal, a Windows 11 telepítése pedig továbbra is a fent leírt, rendkívül egyszerű módon érhető el. A Pro, a Business és az Enterprise a nevüknek megfelelően elsősorban az üzleti felhasználók és a haladó igényű felhasználók számára lehet ideális, mert az átlagfelhasználóknak nincs feltétlenül szükségük az olyan extra lehetőségekre, mint a fejlesztői eszközök, a több virtuális gép kényelmes kezelése, az automatizált telepítés vagy a központi menedzsment.
Van viszont egy komoly korlátozás, ami miatt lesznek végfelhasználók, akik valószínűleg mégis a Pro változatot fogják választani: a Standard kiadás legfeljebb 8 GB virtuális memóriát és 4 virtuális processzormagot tud a virtuális gép rendelkezésére bocsátani, míg a többi kiadás esetén ez akár 128 GB virtuális memóriáig és 32 virtuális CPU-magig skálázható. Ez természetesen elméleti felső határ, hiszen mindig az adott Mac hardveres képességei szabják meg, hogy ebből mennyi használható ki ténylegesen, de a különbség így is jelentős.
Ennek átlagfelhasználói szinten gyakorlatilag csak a játékoknál, a komolyabb fejlesztői munkánál vagy az erősebb windowsos alkalmazásoknál lehet igazán jelentősége. Az alapváltozatnál is elérhető 4 processzormag és 8 GB memória a tapasztalataink szerint bőségesen elég az átlagfelhasználói igények makulátlan kielégítésére, a Windows rendkívül gyorsan, akadásmentesen működik: ami azt illeti, rengeteg lassabb PC-t láttunk már annál, mint amit a Parallels egy macOS alatt futtatott virtuális gépben nyújt. A régebbi játékok futtatására is elég lehet ez a konfiguráció, de a közepesen régi és friss címekhez sok esetben kevés lesz. Tehát aki játszani is szeretne, annak valószínűleg nem lesz elég a Standard változat, ahogy egyébként az alap MacBook Air modellek sem elsősorban erre valók.
A játékok kapcsán fontos tudni, hogy a Windows 11 on ARM és a virtualizáció együttese miatt a kompatibilitás továbbra sem teljes. Nem minden játék indul el, és az online lövöldözős vagy kompetitív címeknél külön problémát jelenthet, hogy az anti-cheat szoftverek sok esetben nem működnek virtuális gépben, tehát hiába futna el jól egy adott játék, az online mód nem feltétlenül lesz használható. Sebességben csodára nem kell számítani, de egy Pro, Max vagy újabb erősebb M-szériás chip esetén a pár éves játékok között még ma is lehet találni élvezhetően futó címeket. Hogy mely játék milyen jól fut, arról továbbra is leginkább közösségi tapasztalatok alapján lehet tájékozódni.
Helytakarékosság, kényelmi funkciók
A feltelepített Windows 11 esetén a Parallels alapvetően továbbra sem foglal extrém sok helyet, de a pontos méret ma már sokkal inkább a telepített Windows-verziótól, a frissítésektől és az alkalmazások számától függ. A jó hír az, hogy a fájlok kapcsán nem lesz szükség duplikációra, a Windows ugyanis hozzáfér a macOS-ben készített fájlokhoz, nem csak az asztal, hanem minden más mappa is elérhető lesz. A különféle Apple-funkciók integrálásával amúgy nagyon jó munkát végzett a Parallels csapata, a két rendszer közötti együttműködés továbbra is az egyik legnagyobb erősség.
Mivel a Windows egy virtuális gépben fut, a használat közben bármikor vissza tudunk ugrani a macOS-be a Windows leállítása nélkül is. A vágólap is lehet közös, sőt, a Coherence módnak köszönhetően a Windows alkalmazások Mac ablakokban is futtathatók. A felhasználó ilyenkor szinte különbséget sem tud tenni az alkalmazások között abban a tekintetben, hogy melyik maces és melyik windowsos, elképesztően kényelmes ez a megoldás. Valószínűleg sokan fogják használni az energiatakarékos funkciókat is, amelyek akkumulátoros használat esetén lehetnek hasznosak.
A Parallels Desktop ma különleges helyzetben van, hiszen a Microsoft felhőalapú megoldását leszámítva továbbra is ez a legismertebb és legjobban integrált módja annak, hogy valaki Windows operációs rendszert tudjon futtatni az M-szériás chipsetre épülő Macjén. Tehát valószínűleg akkor is bőven lennének vásárlói, ha nem lenne jól optimalizálva és nem kecsegtetne kényelmi funkciókkal, de az a helyzet, hogy a fejlesztők nagyon odatették magukat. A Parallels segítségével a Windows a macOS-be gyönyörűen beépülve, gyorsan, megbízhatóan működik, és tényleg magától értetődő a használata.
A Standard változat mellett ma is elérhetők a magasabb szintű kiadások, amelyek elsősorban azoknak lehetnek érdekesek, akik a munkájuk során ki tudják használni a plusz funkciókat, illetve persze azoknak, akik komolyabb teljesítményt szeretnének. Minden másra viszont a Standard változat is bőségesen elég lehet, ami egy örömteli dolog. Említést érdemel még, hogy a Parallels Desktophoz jár egy igen hasznos extra eszközkészlet is, amely ma már 50-nél is több segédalkalmazást tartalmaz, és számos hétköznapi feladatot képes leegyszerűsíteni.
