Egyre többet lehet olvasni az intelligens vagy okos otthonokról, amelyek olyannyira köztudatban vannak, hogy külön szóval is illetjük őket: okosotthon, így egybeírva. Aki nem nagyon foglalkozott a témával az elmúlt években, az a kifejezés hallatán valószínűleg az amerikai filmekben látható tengerparti luxusházakra gondol, amelyekben az árnyékolók maguktól mozognak, de elképzelhető, hogy páran a tudományos-fantasztikus filmekben látható beszélő lakásokra asszociálnak. És mindenkinek igaza van: a mai okosotthonok már tudnak beszélni, hangvezérléssel is irányíthatók, és a megfelelő redőnyöket maguktól is tudják mozgatni. Persze konkrét definíció nincs, nem csak az az otthon okos, ahol még a WC-ülőke is magától melegíti magát, rendegeteg skálája van ennek a megoldáshalmaznak. Ma már távolról vezérelhetők, programozhatók, automatizálhatók a világítótestek, a kapcsolók, a konnektorok, a termosztátok, a sötétítők, a ventillátorok, a légkondicionálók, a párásítók, a légszűrők, a zárak, a csengők, a hangszórók, és a listát még lehetne bővíteni: a nap végén arról beszélünk, hogy bizonyos berendezéseinket távolról is lehet vezérelni, kényelmesen, jellemzően telefonról, ahonnan különféle automatizmusokat is beállíthatunk a saját kényelmünk vagy akár a rezsiszámla csökkentése érdekében. Ez pedig a különféle ökoszisztémáknak köszönhető, mert ma már nem kell egy gyártótól megvásárolnunk az összes kiegészítőnket, csak elég, ha azok egy nyelvet beszélnek. Az egyik ilyen nyelv a mostani bejegyzésünk tárgya, az Apple HomeKit.
Az Apple HomeKit története viszonylag régre nyúlik vissza, hiszen a vállalat már a 2014-es WWDC konferencián használta ezt a kifejezést. Technológiai értelemben egy szoftveres keretrendszerről van szó, amely lehetővé teszi a különféle okosotthonos kiegészítők Apple eszközökkel történő kommunikációját, illetve az azokról történő irányítást, de mint azt a cég más termékeinél és szolgáltatásainál is megszokhattuk, a lényeg itt is a részletekben van. A HomeKit napjainkban az egyik legnépszerűbb okosotthonos ökoszisztéma, holott léteznek nála több eszközt támogató vagy épp nyitottabb rendszerek is, azonban stabilabban működő, biztonságosabb, felhasználói oldalról könnyebben kezelhető megoldásokat nem igazán lehet találni. A viszonylag zárt rendszer, a külső gyártók felé támasztott magas elvárások ugyanis végeredményben egy olyan ökoszisztéma létrejöttéhez vezettek, amely ugyan nem támogatja a világ összes eszközét, de azok, amelyek a részei, könnyedén konfigurálhatók és problémamentesen működnek.
A rendszer szíve
Egy HomeKit-alapú okosotthonos rendszer kiépítéséhez feltétlenül szükség van egy hubra, amely jelenleg kétféle eszköz lehet: egy Apple TV vagy egy HomePod. Ez előbbiekből legalább harmadik generációs modellre van szükség, a hangszóró esetén pedig az alapmodell és a kisebb méretű HomePod Mini is megfelelő. Pár héttel ezelőttig egy iPad is képes volt ezt a feladatot ellátni, amennyiben iPadOS 15 futott rajta, azonban az operációs rendszer 16-os főverziójának megjelenésével ez a lehetőség megszűnt: bár tény, hogy az iPadek jelentős részét nem azzal a céllal veszik, hogy az fixen otthon legyen, a mégis ilyen módon használt táblagépek esetében ez egy hasznos extra szolgáltatás volt. Más hubokat nem lehet használni, a rendszer szíve tehát mindenképp egy Apple TV vagy egy HomePod kell, hogy legyen: ha ez adott, az eredmény egy biztonságos, stabil és könnyedén személyre szabható okosotthonos ökoszisztéma lesz.
A konfigurálást szinte bármilyen Apple eszközről el lehet végezni, legyen az iPhone, iPad vagy épp Mac számítógép, de a rendszernek egy Apple Watch is a része lehet, amikor már megtörtént a paraméterezés. A lényeg az Otthon nevű alkalmazás, amivel valószínűleg rengetegen találkoztak: ez a minden Apple platformon elérhető szoftver teszi lehetővé, hogy a különféle okosotthonos kiegészítők rendszerben működjenek. Az új eszközök hozzáadása pofonegyszerű, a jobb felső sarokban lévő + gomb megnyomása után vagy a telefonunk/táblagépünk kamerájával kell beolvasni az adott kiegészítőre ráírt QR-kódot, vagy az arra képes kütyüket akár úgy is lehet telepíteni, hogy egyszerűen közel tartjuk hozzájuk mondjuk az iPhone-unkat. Ezt követően egy könnyedén értelmezhető beállítási folyamaton kell végighaladni, ahol kiválasztásra kerül, hogy az adott eszköz melyik otthonban és azon belül melyik szobában található, illetve hogyan hívják: igen, ez egyben azt is jelenti, hogy a HomeKit képes több otthont is kezelni, tehát nem okoz problémát, ha mondjuk az irodai és a lakásunkban lévő eszközöket is szeretnénk kezelni. Az otthonok és a szobák konfigurálását tehát érdemes az eszközök telepítése előtt megcsinálni, ez utóbbit nyilván csak akkor, ha az alapértelmezett elnevezések (hálószoba, nappali stb.) valamiért nem tetszenek, vagy esetleg több szobánk van, mint amennyit az Otthon gyárilag felajánl.
Központban a hangvezérlés
A végtelenül egyszerű telepítés mellett a rendszer egyik legnagyobb előnye a hangvezérlés, amely természetesen a Sirire épül. A Hey Siri parancs kimondása után a különféle kiegészítőket a hangunkkal is tudjuk vezérelni
