Egy TV vásárlásánál talán csak egy autó vásárlása okoz nagyobb fejtörést. A kínálat hatalmas egyetlen méretből is több száz különböző modell létezik. Repkednek a különböző marketing jelzők, UHD, SUHD, OLED, 3D, Nanokristály, HDR, végtelen kontraszt, ívelt TV, lapos TV, stb, stb, stb. Belépve egy műszaki boltba, akár több száz TV-t is láthatunk kirakva, csillivilli demóanyagokat futtatva, a legtöbben egyszerűen maradnak az árcédula alapú döntésnél, vagy csak külső alapján választanak, vagy olyat, ami épp akciós. De mi van ha az ár nem számít, egyszerűen csak a világ legjobb képminőségű TV-jét szeretnénk megvásárolni?
Sajnos akkor sem sokkal vagyunk előrébb, ha egy csúcs MacBook Pro ára lapul a zsebünkben. A gyártók marketingje a csillagot is beígéri, az üzletekben pedig csak világosban láthatjuk kifogástalan minőségű demóanyagokkal a kiszemelt TV-t. Aztán a több órás fejvakargatás után megvásárolt TV-ről otthon kiderül, hogy minden baja van. Lassú, nincs feketéje, tükröződik, túl nagy, túl kicsi, nem jók a színei, hasonló árért holnap jön ki egy jobb, stb. Csalódottan nézegetjük az új szerzeményt, akár újabb 8-10 évig, mire újra eldöntjük, hogy TV-t kéne cserélni, és akkor kezdődik elölről az egész. Manapság sajnos elég durva specifikáció harc megy a gyártók közt és sokan hajlamosak bedőlni a reklámoknak. A különböző márkák egymást próbálják túllicitálni, ennek pedig a vásárló issza meg a levét. Egy időben a 3D volt a menő, most a 4K, a hajlított TV illetve az okos TV szavakra helyezik a hangsúlyt. Ja és a Mega kontraszt, jelentsen is ez bármit, miközben a valóságban 2000:1 az a mega kontraszt…
Szögezzük le! Egy TV-nél a legfontosabb szempont a képminőség. Minden más csak parasztvakítás. Hajlított képernyő? Felejtsd el! Semmi értelme. Oldalról nézve béna-torz a kép, ráadásul az egész nappali tükröződik majd benne. 3D? Semmi értelme. Megfájdul a fejed és egyébként sem akarsz otthon egy gagyi szemüvegben TV-zni. A 4K felbontás lassan alap lesz, de ez nem garantál még semmit. Térjünk vissza tehát a képminőségre. Ez az, amit a specifikációk alapján nehéz megítélni, és ahogy fentebb írtam, a boltokban sem fogjuk látni, hogy egy-egy TV mire képes, az eladó, meg pont leszarja, hogy mire van szükségünk – tisztelet a kivételnek. Rengeteg független tesztet, fórumot kell áttúrnunk, hogy megtaláljuk a legjobbat, ami nem más, mint – dobpergés – az LG OLED sorozata.
Még mielőtt rohansz a boltba, olvass tovább, mert az LG-nek egy csomó OLED TV-je van, még ezek közül sem mindegy, hogy melyiket érdemes választani.
Az ívelteket el is felejthetjük, illetve a 2015-ös modelleket is amiken webOS 2.0 oprendszer fut. Előbbit megbeszéltük, hogy értelmetlen, utóbbiaknak a panelja sem olyan jó és szoftveresen is hagynak elég sok kívánnivalót maguk után. Maradtak az 55-65 hüvelykes B, G, E jelöléssel ellátott modellek. Elég sokat kellett túrnom az internetet, mire kiderült, hogy igazából, csak dizájnban és árban van eltérés ezek közt, illetve abban, hogy tud-e 3D-t vagy nem. Ezzel ki is lőttük a G és E sorozatot, maradt B6, én is ezt választottam tesztünk alanyaként.
Első körben el kell döntenünk, hogy 55 vagy 65 hüvelykes modellt szeretnénk, kisebb nem is létezik belőlük egyébként. Ez nyilván pénzkérdés elsősorban, de persze hely kérdése is. Ha nem tudjuk legalább 2-2,5 méterről nézni a TV-t, akkor elég lesz az 55 hüvelykes. Ha van helyünk és az ár sem számít, akkor nyilván a 65 hüvelykesre érdemes lecsapni. (Van 77-es modell is 8 millióért, de az tényleg aranyárban van.) A 4K felbontás nem kérdés, manapság már nem érdemes 1920 x 1080-as TV-re beruházni, ráadásul tesztalanyunkból nem is létezik, kizárólag 4K felbontású verzió.
A hosszú bevezető után pedig vágjunk bele, elárulom, miért ez most a legjobb TV a piacon.
Dizájn
Az LG B6 gyönyörű! Szemből nézve, egészen vékony fém keretet láthatunk, de oldalról nézve sem okoz csalódást. Az alsó fele cigarettadoboz vastagságú, a felső része pedig vékonyabb, mint az iPhone 7. Nem mintha ez olyan sokat számítana, hiszen úgyis szemből nézzük a TV-t, de azért elég menő. A TV lába plexiből készült, emiatt kicsit olyan, mintha lebegne a levegőben, de természetesen falra is szerelhetjük ha akarjuk. A kicsomagolást és az üzembe helyezést ne próbálja meg senki egyedül, mert annyira vékony a panel felső része, hogy könnyen kárt tehetünk benne miközben pakolgatjuk. Már bekapcsolás előtt feltűnt és külön jó pontot érdemel a tükröződésmentes bevonat, egészen minimálisan tükröződik csak a képernyő, még nappali fényviszonyok mellett is.
Oprendszer
Érdemes erre is kitérni, ugyanis az LG webOS 3.0 jelenleg a legjobb rendszer, amit valaha TV-n láttam. Gyors, átlátható, pillanatok alatt megtanulható a kezelése. Itt-ott azért lehetne még gyorsabb, például a képi beállításoknál mindig kell várni egy kicsit, de összességében nagyon jó kis rendszer, sokkal sokkal gyorsabb illetve jobban kézre is áll mint például a Samsung vagy a Sony rendszerei, nem beszélve az apró cukiságokról, amivel feldobták a rendszert. A dokkba kirakott ikonok eltávolítási animációja például elképesztően aranyos. Íme videón, hogy könnyebb legyen elképzelni. (2:06-tól az említett eltávolítás animáció. Tudom apróság, de engem ilyesmivel egy perc alatt kilóra meg lehet venni.)
Itt van még egy videó főszerepben BeanBirddel, aki a kezdeti beállításokat segít elvégezni:
Hangzás
Ezt a pontot nagyon gyorsan kivesézem. Egy szóval: felejthető. A vékony kialakításnak köszönhetően, semmilyen szempontból nem nyújt kiemelkedő hangzást a B6, annak ellenére sem, hogy Harman Kardon hangrendszer dolgozik benne. Arra jó, hogy szóljon valami, de érdemes valamilyen normálisabb hangrendszerre rákötni. Hamarosan egyébként érkezik az LG SJ9 névre hallgató Dolby Atmos soundbarja, amint kapok egyet letesztelem, mert igen jókat írtak róla a CES-en történt bemutatkozása után.
Kezelés
A legtöbb TV távirányítója egy rakás kínszenvedés. Az LG-nek viszont sikerült megoldania a dolgot és egy nagyon jó kis távirányítót csomagolnak a TV mellé. Az egyik nagy előnye, hogy Bluetooth-on keresztül működik, nem pedig infrán. Ennek köszönhetően nem kell a TV-re mutatni a távirányítóval, bármilyen szögben működik. A másik nagyon ügyes megoldás, hogy egy kurzort kezelünk. A távirányítóban egy mozgásérzékelő segítségével mozgathatjuk a kurzort a képernyőn, ami nagyon pontos, könnyedén eltalálhatjuk vele a menüpontokat. Tulajdonképpen egy levegőben használható egerünk van, és a kattintható görgővel egyszerűen navigálhatunk. A szövegbevitel ezzel sem sokkal könnyebb, de mégis az eddigi legjobb megoldás. Természetesen az iPhone-unkkal vagy az Androidos telefonunk alkalmazásával is irányíthatjuk a TV-t, de annyira jó a gyári távirányító, hogy én magam egyszer sem használtam az LG telefonos alkalmazását.
Csatlakozók
Erre nem nagyon vesztegetném a betűket, bőven elegendő HDMI és USB bemenetet kapunk ahhoz, hogy minden eszközünket rádugjuk a TV-re. Természetesen analóg és optikai csatalakozásokat kapunk, illetve digitális kártyahelyet a digi adásokhoz.
Szolgáltatások
A webOS 3-nak hála, gyakorlatilag mindent megkapunk, ami szem szájnak ingere. Böngésző, Netflix, Amazon Prime, Google Maps, időjárás, Youtube, Twitter, Facebook, Plex, tényleg minden fontos alkalmazás elérhető. Apple TV-re például semmi szükség, minden ott van a TV-n, vagy letölthetjük az LG Content Store-ból. Természetesen elindíthatunk a telefonunkon egy Youtube videót, amit egyetlen gombnyomással kiküldhetünk a TV-re, függetlenül attól, hogy épp TV adás megy-e a TV-n. Ehhez csak annyi kell, hogy a TV-n és a mobil eszközünkön is belépve legyünk a Youtube-n. USB-ről bármilyen formátumot le tudunk játszani, például mkv-t is. Feliratokat is gond nélkül kezeli, de ez manapság alapnak számít.
Képminőség
Talán az OLED jelölés miatt, a legtöbben már sejtik mi következik. Életemben először két és fél éve láttam az LG OLED TV-ket élőben, épp Romániában jártam, és egy pláza közepén voltak kiállítva. Akkoriban még bőven 2-2,5 millió forint környékén mozogtak ezek a TV-k, ezért leginkább csak fél szemmel mertem rájuk pillantani. Telefonokban már régóta elterjedt az OLED kijelző, de egy TV-nél sokkal fontosabbnak érzem az OLED előnyeit, mint egy okostelefonon, amit legtöbbször világosban használunk, ezért például majdnem mindegy, milyen a kijelző kontrasztaránya. A TV-t ezzel szemben sötétben szeretem nézni, vagy félhomályban, ilyenkor viszont nagyon fontos a kontrasztarány.
Nos, legszívesebben a bokás hasonlatot használnám, de nem akarok csúnyán fogalmazni. Maradjunk annyiban, hogy majdnem összepisiltem magam a gyönyörtől, amikor otthon bekapcsoltam a 65 hüvelykes LG TV-t, pedig akkor még nappal volt, ezért csak világos szobában láttam mire képes az LG B6. Amikor besötétedett és megláttam a tökéletes feketét, konkrétan elkezdtem fel alá járkálni a nappaliban, majd nyüszítve hívtam fel a barátaimat, próbálva nekik leírni az élményt. Egész egyszerűen döbbenetes a látvány, amire az OLED panel képes. A tökéletes feketének hála, annyival jobb a filmnézés élménye, hogy az leírhatatlan. Biztosan mindenki tudja, hogy mennyire zavaró tud lenni ha egy sötét jelenetnél a sötét szobában szinte világít a szürke TV. Az LG OLED esetében ilyen nincs, ugyanis az OLED panel egyszerűen kikapcsolja a pixeleket, szemben a LED panelekkel, amiknél mindig van egy kis háttérvilágítás. A Star Wars New Hope elején a csillagromboló úgy siklik bele a látóterünkbe, mintha ott lennénk egy űrhajón és az ablakból néznénk végig a jelenetet. Napok alatt újranéztem a Star Wars filmeket, a Gravity-t, az Interstellart, és gyakorlatilag az összes hasonló filmet. Oké a Gravity nem lett jobb film, de a látvány sokkal jobb volt, mint az IMAX moziban, ahol először láttam.
A tökéletes fekete mellett, a színek is majdnem tökéletesek gyári kalibrálással. Korábban az OLED panelek egy nagy hibája volt, hogy a színek nem voltak rendben, de ezek a panelek már ott vannak az élmezőnyben. Profi kalibráló rendszert is ráeresztettünk a TV-re, és mindössze 1-3 százalékos eltéréseket találtunk, ami elhanyagolható. Persze ez nem érvényes a klülönböző Vivid, Sport, meg egyéb képbeállításokra, konkrétan a kezét vágnám le azoknak, akik ezeket erőltetik. Szerencsére van Dark és Bright mozi beállítás, ezek szinte tökéletesre hangolt kontrasztot és színeket adnak, mindössze pár apróságba kellett belenyúlni, de ez ízlés kérdése. Ha valaki ilyen TV-t vásárol, szívesen megírom az általam használt beállításokat.
A színek mellett a fényerővel sincs gond, 650 nit gyakorlatilag mindenre elegendő. A TV egyébként pixelenként tudja vezérelni a fényerőt, ez is nagy előny a LED-es panelekhez képest. Esetemben még nappal, világos szobában sem kell 85 fölé tekerni a fényerőt, sötétben pedig a szolíd 65-ös érték is kiveri a szemem, ha egy sötét jelenet után hirtelen egy világos következik.
Tényleg nem tudok negatívumokat említeni, még a betekintési szög is áll leejtős, konkrétan akár 1 fokos szögből nézve sem változnak a színek vagy a kontraszt. Ha nagyon bele akarnék kötni, akkor egyedül abba tudnék, hogy a panel nem 100 százalékosan homogén full szürke képen vizsgálva, de a LED TV-k általában sokkal nagyobb bevilágítási problémákkal küzdenek, ami miatt foltosak a homogén képek.
HDR
Amikor egy éve a CES-en beindult a HDR őrület, csak fogtam a fejem. Jajj nekem, még egy hülyeség, amit le akarnak nyomni a torkunkon, mint a 3D-t – gondoltam magamban. Töredelmesen kérek most bocsánatot a gyártóktól, a HDR szuper dolog. Ugyebár a HDR a High Dinamic Range rövidítése, magyarul széles dinamikai tartomány, de senki ne azokra a természetellenes HDR fotókra gondoljon, ami egy időben nagy divat volt a fotósok körében. A HDR egyszerűen csak nagyobb dinamikatartományt tesz lehetővé, aminek köszönhetően sokkal közelebb áll a képi világ ahhoz, amit a saját szemünkkel is látunk. Ehhez persze az kell, hogy magát a tartalmat eleve olyan kamerákkal vegyék fel, amik képesek erre, és persze az is fontos, hogy a tartalom ebben a formátumban jusson el a TV-re.
Egyelőre kevés ilyen tartalom érhető el, de Netflixen és Amazon Prime-on illetve Blu-Ray-en is kezdenek megjelenni a HDR tartalmak. Nehéz elmondani mennyivel jobb, mint a sima 4K tartalom. Amikor elindult Amazonon a Grand Tour sorozat és a három öreg Top Geares fickó végigcsapatta a sivatagban, csak tátott szájjal bámultam, majd fogtam a telefonom és ismét körbehívtam a barátaimat, hogy azonnal jöjjenek át, mert ezt látniuk kell. A HDR nem olyan, mint a 3D, ennek a szabványnak tényleg van értelme, és úgy néz ki, hogy ha lassan is, de elkezd terjedni, a néző pedig ennek köszönhetően egyre több vizuális orgazmust élhet át.
SD-HD-4K
Biztosan sokan kíváncsiak, hogy a gyengébb minőségű tartalmakkal mire képes ez a TV. Csodát sajnos a B6 sem tud tenni, ha rossz minőségű tartalmat nézünk, akkor az rossz is marad. A feketének köszönhetően jobb lesz, mint a LED-es TV-ken, de ne számítsunk rá, hogy az SD TV adásból 4K Blu-Ray minőséget csinál a TV, mert ez lehetetlen. A HD-4K felskálázás nagyon szépen működik, pár ismerősömön teszteltem, és senki nem tudta eldönteni, hogy 1080p vagy 4K tartalmat néz-e éppen. Az SD adásokkal nincs mit tenni, de szerencsére az a pár TV adás amiért az ember még bekapcsolja a TV-t, úgyis HD-ban megy már, a Full HD adások pedig, mint például a Forma 1, bőven megütik azt a minőséget, amit ez az LG TV képvisel.
Verdikt
Az LG B6 majdnem tökéletes TV. Kisebb hibái persze vannak, de egyik sem olyan, amivel ne lehetne együtt élni. A 27-40 ms input lag miatt nem ajánlom azoknak, akik komolyabban szeretnének játszani, de én például nem éreztem ezt Xboxos Forzánál. Egy FPS játéknál talán jobban feltűnne, de ilyenekkel nem játszom konzolon. Ezen kívül talán csak a gyenge hangot és a viszonylag magas árat említhetném hátránynak, minden másban kifogástalan az LG B6, nem kérdés, hogy lemossa a pályáról a LED-es társait. Talán még egy problémát említhetnék, ami igazából nem az LG hibája, de létező probléma, ez pedig a tartalom minősége. Sajnos az OLED panel annyira jó, hogy kihozza a tömörítési hibákat. Kíváncsiságból megnéztem egy torrentezett Star Wars filmet majd ugyan azt Blu-Ray-ről lejátszva és sajnos zongorázni lehetett a különbséget. A sötét jeleneteknél az OLED panel simán megmutatja a tömörítési gyengeségeket, jól látszik, hogy a 0 és 5 százalék közti sötét átmenetben, megjelennek a tömörítés hibái illetve az árnyalatok közti átmenetek is sokkal darabosabban jelennek meg. Ezeket egy gyengébb minőségű TV-n nem látjuk, mert ott mondjuk eleve csak 10 százaléktól látjuk a feketét, de az LG-n észrevehető a tömörítés. Egy szó, mint száz, ha valaki ilyen TV-t választ, az készüljön fel rá, hogy be kell majd szereznie a legjobb minőségű tartalmat is hozzá.
Az LG 55 hüvelykes B6J a cikk írásának pillanatában 590 000 és 720 000 forint közt mozog, a 65 B6J pedig 1,1 millió körül. Ez persze nagyon sok pénz, főleg hazánkban, de összehasonlítva például egy MacBook Pro árával, nagyon is megéri, főleg ha hozzám hasonlóan valaki sok filmet és sorozatot néz, emellett pedig igényli a lehető legjobb képminőséget. Azt se felejtsük el, hogy az elmúlt két évben feleződtek az árak, és az idei CES-en történt OLED bejelentések után, továbbra is ez a trend várható. Az még nyilván messze van, hogy pár üveggolyóért hozzánk vágjanak egy ilyen OLED TV-t, de az biztos, hogy lassanként egyre több vásárló számára elérhető közelségbe kerülnek az árak.
Az idei CES-en az LG bemutatta az új OLED TV-it, amik valamivel nagyobb fényerőre képesek, illetve több HDR szabványt is támogatnak, de ezek a TV-k még nem kaphatók, és ha lesznek is, biztosan aranyárról indulnak majd, akárcsak a Sony OLED-je. Ezért azt javaslom, hogy ha valaki rászánja magát, akkor érdemes lecsapni a jelenleg kapható B6 modellekre, amíg találni még utolsó darabokat raktáron.
