A címet olvasva talán többen is megrökönyödhetnek: mégis miért lenne a 6,1“-es hatalmas XR az idei év iPhone SE-je? Nem igazán kisebb a képernyő, mint a csúcsmodelleké (sőt, ugye az alap XS-nél nagyobb is); nem egy régebbi modell házában érkezik; és még az ára sem annyiba került, mint anno az SE volt. Ebben az olvasatban valóban nem is helytálló a kijelentés.

Ha viszont abban ragadjuk meg az SE esszenciáját, hogy a zászlóshajó legfontosabb technológiáit magáénak tudta, kevés kompromisszummal, de lényegesen kedvezőbb áron tálalva, akkor máris érthetőbb, miért használtam a szófordulatot. Mert az iPhone XR bizony pont ilyen. Kompromisszumos ugyan, de a legfontosabb technológiákról nem kell lemondanunk. Cserébe viszont jelentősen kedvezőbb áron viheted haza, mint bármelyik másik modellt idénről. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

Számomra (és a visszajelzéseket olvasva nem vagyok egyedül) a szeptemberi Keynote legérdekesebb terméke egyértelműen az iPhone XR volt. Az XS hozta a kötelező S-szériás frissítést, szuper termék, de nem éppen izgalmas. Az iPhone XS Max a méretén kívül lényegében ugyanaz, mint az XS – itt is tehát igazából egyetlen aspektus az, ami külön szót érdemel. Na, de az XR. Új formaterv, de LCD kijelzővel? 3D Touch nélkül, vastagabb kávával? A valaha volt legtöbb színben? Face ID-vel, de kompromisszumokkal? Na ilyet még nem láttunk…

Gondolom, mondanom sem kell, hogy mennyire kíváncsi voltam, amikor a múlt héten még a hivatalos rajt előtt kezembe vehettem egy kék példányt. Őszinte leszek veletek, a találkozás első pillanatai nem voltak felhőtlenek, egyáltalán nem csapott meg egyből az akarom, de azonnal érzés. Sőt, két meglehetősen negatív gondolat keringett a fejemben:

• Milyen vastag már ez a káva a kijelző körül!?
• Milyen csúnya már ez a kék szín!?

Utóbbit elég könnyen el tudtam hessegetni: ízlések és pofonok, a szerkesztőségben is rögtön többen mondták, hogy nekik ez a kedvencük. Valószínűleg tehát nem a szín a csúnya, hanem csak nekem nem tetszik (főleg azért amúgy, mert az alumínium keret és a hátlap árnyalata nem egyezik). Látván egyébként az összes változatot, számomra a fehér, a sárga és a piros lett a befutó. Mindenesetre ezt a kérdést ezzel szerintem le is zárhatjuk.

Előbbi fennakadás viszont megér egy külön misét, úgyhogy térjünk is át a legfontosabb kompromisszumra az XR-rel kapcsolatban: a kijelzőre. Az iPhone X, az XS és az XS Max ugyebár mind OLED-del rendelkezik. Részben ennek is köszönhető az új formaterv. Az iPhone XR azonban minden látszat ellenére csak sima mezei LCD-vel érkezik, abból sem valami extrával, csak egy korábbi évekből megszokott 326 ppi pixelsűrűséggel rendelkező, 828 x 1792 pixeles panellel.

Mennyire zavaró ez? Nos, attól függ, honnan nézzük. Ha az OLED-es készülékek irányából, akkor nem esik jól. Az OLED-ek energiatakarékosabb, szebbek a feketéik és magasabb felbontással is érkeznek. Nem mellesleg pedig jóval nagyobb maximális fényerőre képesek. Innen nézve tehát észrevehető a különbség, főleg egymás mellé téve a két technológiát.

Az LCD-s készülékek felől nézve viszont az égvilágon semmi gond vele. Élményben körülbelül ugyanazt hozza, mint bármelyik másik LCD-s kollégája, csak ugye most megjelentek a lekerekített élek és a vékonyabb káva, amik azért jócskán hozzáadnak a megszokott élményhez. Ez egyébként kisebb mérnöki csoda is. Ahhoz, hogy sikerüljön ilyen szépen összehozni az éleket a pixelek megvilágításával kellett trükközni; a káva pedig csak azért vastagabb, mint az OLED-eseknél, mert egy háttérvilágítást is a képernyő alá kellett varázsolni. Ehhez képest pedig baromi vékony az a káva.

A kompromisszum tehát csak azoknak kompromisszum, akik OLED-en szocializálódtak. Mindenki másnak előrelépés. Pár nap alatt ráadásul azok is megszokhatják, akik a vékonyabb kerethez szoktak. Hasonlóak vonatkoznak a 3D Touch hiányára is. Házi felmérésünkből az derült ki, hogy kevesen éltetek a funkció adta lehetőségekkel. Nekem már évek óta 3D Touch-os telefonom volt, és lényegében a zseblámpán és a billentyűzetes kurzormozgatáson kívül sehol nem éreztem hiányát a teszt alatt, kis megszokással pedig ezek is helyettesíthetők a Haptic Touch segítségével.

Aztán ott van még a kamera, ami nem dupla, hanem csak egyetlen széleslátószögű lencséből áll. Ez egyébként pontosan ugyanaz a 12 megapixeles, MI algoritmusokkal megtámogatott darab, mint nagyobb testvéreinél, tehát baromi jó képeket tud csinálni. Az, hogy hiányzik mellőle a tele, nem különösebben fájó. Egyedül a kétszeres optikai zoomról kell lemondanunk, a portréfotóról nem, hiszen azt szoftveresen megoldották, ráadásul meglepően jól. Vannak persze eltérések, de az élmény ugyanaz és ez a fontos. Ettől függetlenül aki profi fotózáshoz keres iPhone-t értelemszerűen az XS-ek közül válasszon.

Ezzel pedig végére is értünk a megszorításoknak. Processzorból pontosan ugyanazt az A12-t kapjuk, mint az XS-eknél, ami meg is teszi jótékony hatását a sebességre nézve. Az iPhone XR eszméletlenül gyors. A Neural Engine itt is ugyan szuperál, minden áldásával együtt, tehát ezen a téren maximálisan elégedettek lehetünk.

Ugyanígy a Face ID-val is. Ez lesz talán az egyik leglátványosabb fejlődés a felhasználói élményben azoknak, akik még Touch ID-s készülékről érkeznek. Iszonyatosan intuitív az egész, sokkal több esetben működik, mint az ujjlenyomat-leolvasás és megbízhatóbb is. Számomra, aki még egy iPhone 7-est nyúz és aránylag izzadós ujjakkal rendelkezik egyenesen megváltás volt. Főleg most, hogy az iOS 12 egyre több helyen, egyre többször igényli az azonosítást.

Beszéljünk kicsit a méretről is. Én személy szerint a 4,7“-es méret híve vagyok és ez nem változott a teszt során sem. Egy kicsit nagynak éreztem végig a készüléket, igaz, ezen a megszokás elég sokat tudott segíteni. A végére már elég sokat tudtam egy kézzel is használni, noha sose éreztem teljes biztonságban a telefont ezidő alatt. Erre már csak az is okot szolgáltatott, hogy szemben az XS-ekkel, az XR csak az előlapon kapta meg „minden idők legerősebb, legellenállóbb iPhone üvegét“, hátul már nem. Egyszóval érdemes vigyázni rá, de még inkább biztosítást kötni.

A mérethez tartozik még, hogy a telefon 0,6 milliméterrel vastagabb mint társai, ami kézbe véve is érezhető, bár nálam ez egyáltalán nem negatívum, még így is bőven az 1 centi alatt vagyunk. Súlyra is valamivel testesebb az XS-hez képest, míg az XR 194 grammot nyom a mérlegen, addig az alap XS 177-et (a Max pedig 204-et). Ez is olyan dolog, amivel könnyen együtt lehet élni, sőt biztosan van aki kifejezetten örülni fog neki.

Akkumulátorból egy 2 942 mAh telep került a motorháztető alá, ami nem is kevéssel több mint az alap XS 2 658 mAh-ese. Persze az energiahatékonyabb OLED kompenzál valamit, de a nagyobb felbontások (és a Max eseténben kijelzőméret) miatt az iPhone XR aksija bírja legjobban az összes eddigi iPhone közül. És ezt valós tapasztalataink is alátámasztják, nem túl kemény használat mellett akár a két nap is járható.

Ezeken felül ugyanúgy megkapjuk még a True Tone kijelzőt, a 120 Hz-es mintavételezési frekvenciát érintéskor, a gyorstöltést, a vezeték nélküli QI töltést és lényegében minden mást is. Bónusznak pedig ott vannak a színek, amikből a klasszikus fekete és fehér mellett, akad piros, kék, sárga és korall árnyalat is. Mivel a ház nem rozsdamentes acél hanem alumínium, így a keretet is szépen meg tudták színezni mindegyik változat esetében.

Összegzés

A pár napos teszt végére bennem is hasonló átfordulás történt, mint amiről a The Verge-ös Nilay Patel is beszámolt. Úgy vettem kézbe a készüléket, hogy azt figyeltem, mivel tud kevesebbet, mint az XS; a végére pedig már azt kerestem, hogy mivel tud többet az XS, ami indokolja a felárat. Merthogy míg az XR alapára 299 900 forint, addig az iPhone XS kereken százezerrel magasabb árcímkével, 399 900 forintért lehet a tied (az XS Max meg 439 900 forintért).

Azt a kérdést kell feltenniük az új telefon vásárlásán gondolkodóknak, hogy megér-e nekik 100 000 forintot egy jobb kijelző. A többi kompromisszum ezen kívül nem hiszem, hogy jelentősen nyomna a latba.

Az iPhone XR tökéletes telefon azoknak, akik szeretnének belekóstolni az új formatervbe és az olyan technológiákba, mint a Face ID. Azt gondolom, hogy ez a telefon mindenkinek érdekes lehet, aki még a korábbi dizájnt használ. Az iPhone 7-ről vagy korábbi készülékről váltóknak, szinte gondolkodás nélkül tudnám ajánlani, de megkockáztatom, hogy még iPhone 8-ról is érdemes lehet megfontolni. Az iPhone X-ről való váltásnak viszont nem sok értelmét látom, ha csak nem akarsz valamivel nagyobb kijelzőt, de nem akkorát mint az iPhone XS Maxé.

Persze az a legjobb, ha a saját szemednek hiszel. Nézz be bármelyik iSTYLE üzletbe, nyomogasd meg a telefont, nézd össze az XS-el, vedd szemügyre a készüléked, dönts el, hogy belefér-e neked a káva. Ha pedig bármilyen kérdésetek van a telefonnal kapcsolatban írjatok kommentet, igyekszünk mielőbb válaszolni.