Az első Macem egy MacBook Air volt. Majd a második is, és jelenleg is ezen végzem az iMagazinos teendőket, amikor éppen az irodai felhasználás kerül előtérbe. Nagyon szeretem, mert egész nap tudom használni a töltője nélkül, nagyon könnyű és nem pakolt bele felesleges teljesítményt az Apple. Éppen csak annyit, amennyire szükségem van: ez kimerül szövegírásban, Photoshopolásban, e-mailezésbe és böngészésben és még a meetingekre is marad szufla a gépben.
A két magos alacsony fogyasztású chip, a 8 GB RAM és a 128 GB alaptárhely bőven kielégíti minden olyan igényemet, amiért ezt a gépet választottam a minden napokra. Az igazság az, hogy ez a gép az évek során alig változott, hiszen nagyon jól szólított meg egy viszonylag széles vásárlóréteget: az átlagfelhasználókat. Amikor Steve Jobs 2008-ban előhúzta a borítékból az első Airt, az új kategóriát definiált a számítógépek piacán. De ha ennyire sikeres koncepciót álmodott meg az Apple, minek is változtatott volna rajta?
Na, ugye. Az új, Retina MacBook Air pedig nem is hozott gyökeres változásokat, miközben az utolsó csavarig megújult. A Mac termékvonal sereghajtójaként itt is elhagyták a világítós almát, kikukázták az ősrégi kijelzőt és egy Retina kijelző került a helyébe. És ahogy illik, megkapta a Force Touch-os Trackpadet, ami 20%-ot hízott is, a Butterfly 3 billentyűzetet, a T2 chipet és Touch ID-t. Szóval jelentős az újdonságok listája, igazán ideje volt már ennek a frissítésnek.
Ugyan 2016-ban Phil Schiller már verbálisan kinyírta a MacBook Airt, az Apple pedig úgy definiálta az akkor bemutatott 13”-es MacBook Prókat, mint az “új Airt”. Volt is benne ráció, súlyban szinte megegyeztek, a ház mérete kisebb lett a MacBook Air fizikai méreteinél, teljesítményben pedig 15-20%-os volt a a belépő MacBook Pro teljesítményfölénye. Egy szóval, jó kis háziverseny alakult almáéknál.
Nem tudom mi történhetett, ami megtörte az Apple-t új stratégiájában, de a MacBook Air túlélte az elmúlt két évet, most pedig teljesen új külsőt öltött. Súlyra egyébként minimális a változás, mérete szinte megegyezik a Pro gépekével és érzésre sem találunk jelentős különbséget. Azt leszámítva, hogy az Apple továbbra is megtartott a billentyűzet süllyesztését. Ez lényegében arra szolgál, hogy ölben tartva is kényelmesen lehessen rajta gépelni, tehát a recept ezen a ponton is maradt a régi.
Ahogy minden más is, és most itt lehetne arról beszélni, hogy micsoda előrelépés például a Retina kijelző az előzőhöz képest, aminek a felbontása még az 1080p-t sem érte el korábban. De az igazat megvallva, azon kívül hogy kaptunk egy olyan képernyőt, amit már jól ismerünk és szeretünk, hiszen tényleg hihetetlen szép színekkel és kontraszttal dolgoznak a Retina kijelzők. Ez tulajdonképpen nem ad hozzá annyit, ami a szövegíráshoz szükséges. Vagy az e-mailek olvasásához.
Persze, ha olykor megnyitod a Photoshopot, ne adj isten, az Illustratort, akkor nagyon jól jön, de ennyi. Nem azért kellett ez a kijelző, mert nagy volt rá az igény, hanem mert 2018-ban elvárjuk. Az új Air egyébként erősebb processzort is kapott és javult a grafikus teljesítmény is, azonban ez mind csak azt szolgálja, hogy kihajtsa a Retina kijelzőt, amit gond nélkül meg is tesz. Ugye, amikor az Apple először ilyen kijelzőkkel kísérletezett, akkor akadtak ezzel gondok, itt ilyenről szó sincs: fut mint kés a vajban.
Tovább menve az újdonságok listáján azért találunk itt olyanokat is, amiért tényleg elgondolkodtató az új Airre váltani, és a gyakorat is ezt támasztotta alá esetemben: T2 chip, Touch ID és Butterfly 3 billentyűzet. Igen, megkaptuk a kissé kopogós, de nagyon kellemesen használható (szubjektív) billentyűzetet, ami már azokkal a módosításokkal bír, amiket a nyáron a MacBook Pro frissítésnél is láthattunk. Szerintem nagyon kellemes a használata, nagyon gyorsan és sokkal kevesebb hibával tudtam vele gépelni, ezért óriási piros pont az Apple-nek.
A Touch ID szintén ilyen újítás, a bekapcsoló gomb helyén most már egy ilyen biometrikus azonosítót találunk, gyors, jól használható és nem kell jelszavazni, akkor sem ha nem ültél még fel az Apple Watch vonatra. Érdekes, hogy az ujjelenyomat olvasó egyedül érkezik, viszont Touch Bar nincs. Szerintem ez sokaknál komoly elégedettséget fog kiváltani. A hiánya egyszerűen magyarázható: ez a gép 25 000 forinttal olcsóbb jelenleg a belépő MacBook Próknál, amiben szintén nincs még Touch Bar. De kit tudja, talán a következő MacBook Prókból is kimarad ez a fajta beviteli eszköz?
Végezetül pedig emlékezzünk meg a T2 chipről is, ami ugyan a motorháztető alatt fénylő gyémánt, de szerintem egy olyan irány ami támogatandó. Ezt is láttuk már korábban Apple számítógépekben: egy fizikai hardver saját operációs rendszerrel, ami mostmár jó sok rendszerfolyamat és komponens működéséért felel. Az Apple ezzel egy olyan szintű védettségi szintet szeretne elérni, amit a Secure Enclave biztosít az iPhone-okban. Itt is ez a koprocesszor végzi innetől a tárhelytitkosítást és biztonsági rendszerindítást, vezérli a FaceTime HD-kamerát, a mikorofont és a hangszórókat.
Ha azt kérdeznétek tőlem, miben változott a Retina MacBook Air, azt mondanám mindenben. Lényegében viszont ugyanolyan érzés használni, mint az elődeit, és ennél a gépnél ez a legnagyobb dícséret. Nem piszkált felesleges dolgokat a gyártó, nem pakolt bele felesleges teljesítményt, meghagyta a 12-13 órás aksiidőt, miközben új külsővel és belsővel frissült a termék.
Éppen ezért nem is kérdés, hogy az árban valamivel drágább 12″ MacBooknál is jobb vétel. De ha le tudunk mondani a +15-20%-os teljesítmény többletről, amit a belépő 13″-es MacBook Pro képvisel. Akkor ez most a legjobb, minden újdonsággal felszerelt, irodai/átlag felhasználásra kínált gépe az Apple-nek, ráadásul 25 000 forinttal kevesebbe is kerül.
